A szeretetünk és Istenről alkotott elképzeléseink

Az emberiség fejlődésének legnagyobb hordozója, minden látszat ellenére, nem a tudományos vagy technikai fejlettségben, hanem a szeretet fogalmának feltárásában rejlik. Elsősorban ez határozza meg milyen fejlettségi szinten van egy társadalom. A szeretet és a szeretettel megjelenő bölcsesség egyes szintjeinek helyes megértése és annak elsajátítása jelenti a legnagyobb erőt minden ember és minden társadalom fejlődésében.

Ebben az értelemben a szeretet nem csak egy érzés, hanem egy gondolkodási mód is, melynek törvényszerű velejárója a bölcsesség fejlődése. Ahhoz, hogy szeretetben tudjunk élni, fontos a jó és a rossz egyes szintjeinek elkülönítése, hiszen helytelen cselekedetekkel nagyon nehéz beérlelni a szeretet gyümölcseit. Így a valódi szeretet a gyakorlatban mindíg az objektív igazság és a bölcsesség feltárására törekszik. Ezenfelül figyelembe veszi az adott fejlettségi szintet is, mivel másként ítél meg egy gyereket és egy felnőttet. Más törvényekre támaszkodik egy fejletlen és egy fejlettebb társadalomban, hiszen a fejlettség szintje szerint változik, amit objektív igazságként tudunk elfogadni.

Jól látható mindez Jézus tanításában, mert ahogy fejlődött a társadalom, lehetősége volt a szeretetnek arra, hogy új törvényt hozzon, mely magasabb igazságokra támaszkodik, mint a fogat-fogért és a szemet-szemért törvénye. A régebbi korokban viszont még más törvényekre és normákra volt szükség, melyek elfogadhatók voltak a kor népeinek. ( Nagyon szép példa erre, amikor Dávid király saját igazságérzete szerint volt megbüntetve Betsabé-val történt bűne miatt, de nem a törvény szerint.) Ezért mondja a Szentírás, hogy senki sem válik Isten előtt igazzá a törvények (a Tóra) betartása által.

Sokan viszont a problémák megoldásában a szeretetet erőtlennek és túl gyengédnek tartják, mivel megfosztja az embereket a harcias helytállás lehetőségétől. Ilyen értelmezése a szeretetnek szintén nem teljesen helyes, hiszen Isten angyalai közt sok harcos angyal is van (általában kardal a kezükben vannak ábrázolva).

Istenről alkotott elképzeléseink

Találkozol valakivel, mélyen a szemébe nézel, felismered a benne rejtőző isteni esszenciát, és őszinte tisztelettel ezt mondod: "Mély hódolattal üdvözlöm a benned rejtőző isteni szellemet!" Ez a namaste üdvözlés szertartása.[1] Namaste - szanszkrit szó, meghajlást, tiszteletadást jelent.

A legtöbb ember nem zárja ki Isten létezését, illetve van valamilyen elképzelése arról, hogy van valami, ami túlmutat a látható anyagi világon.
Gyakori elképzelés az, hogy Isten nem egy személy, hanem a világot működtető erők és törvények összessége, illetve lényege, mely mindenben jelen van, akár csak egy szuper számítógép, ami mindent vezérel a háttérből, vagy egy óriási kollektív tudat, ami mindenben részt vesz. Ezen felfogás szerint Istenről az sem mondható el, hogy jó vagy rossz volna, hiszen mindenben jelen van. Jelen van a sötétségben és a fényben is. Jelen van tehát a gyilkolásban és az élet fogamzásában is, tehát sem jónak sem rossznak nem lehet minősítni. Ebből a felfogásból az is következeik, hogy Istent nem tarthatjuk szentnek. Nem mintha egyetértenék ezzel az értelmezéssel, de mégis most vizsgáljuk meg, hogy milyen hatással lehet ez a felfogás az emberek életére, egészségére. Mint tudjuk, szellemi gondolkozásunk egészségünkre is hatással van.

A legtöbb ember általában azt is elismeri, hogy az ember valamilyen módon egy isteni szikra hordozója, miáltal bizonyos mértékben a durva anyagi világ feletti dolgokkal is kapcsolatba tud kerülni.

El kell tehát gondolkodnunk az alábbi kérdéseken:

• Biztos, hogy Istenről alkotott véleményünk valójában nem saját magunkról alkotott vélemény is egy kicsit?

• Képesek vagyunk magunkat pozitívan értékelni és szeretni? Képesek vagyunk másokat is pozitívan értékelni és szeretni?

• Megvagyunk győződve arról, hogy belsőnk lényegének a szeretetnek és a jóságnak kell lennie , még akkor is ha ez nem mindíg sikeres a gyakorlatban?

• Megvagyunk győződve arról, hogy minden testrészünk szeretettel és odaadóan szolgál bennünket, amiért hálásak lehetünk?

Ezekkel a kérdésekkel a következő gondolatot szeretném kihangsúlyozni:
Az szerint, ahogyan vélekedünk a világ lényegéről (illetve Istenről), valójában önmagunk belső lényegét is ennek mintájára képzeljük el. Viszont, amilyen véleménnyel vagyunk önmagunkról, az befolyásolja azt is, hogy milyen emberré válunk.

Így a legfőbb parancsolat miszerint: "Szeresd Istenedet!", azt is jelenti többek között, hogy szeresd saját magad legfőbb lényegét.
A második parancsolat: "Szeresd felebarátodat!" pedig azt is jelenti többek között, hogy szeresd tested minden sejtjét is, mivel hűségesen szolgálnak neked már évek óta. Tehát szeresd önmagad is.

(Szeresd és gondozd a természetet és saját természetedet, nem ugyan azt jelenti talán, hogy szeresd és ápold egészségedet?)

Mindebből látható, hogy szeretetünk összefügg a világról alkotott nézeteinkkel, sőt fizikai és érzelmi egészségünkre is hatással van. Így a szeretet gyakorlása másokkal és magunkkal szemben nem is olyan egyszerű feladat.

"Légy hálás azért, aki most vagy, és folytasd a harcot azért, aki holnap lenni akarsz." Brian Tracy
Ezzel kapcsolatban ajánlom meghallgatni ezt a videót, ami az élet értelméről is szól: Atjáró Ég és Föld között - Halálközeli élmény

A magyar nyelvben "IS-TEN" lehetséges jelentése: "Ős-Ten-maga", "Ős-Önnön", "Ős-Önvaló", "Ős-Önmaga". Ezzel kapcsolatban lásd a Halotti beszéd-ben szereplő "ISEMÜKET", melynek jelentése "ŐSÜNKET", és a "TENMAGAD", "TENNEN", "ÖNNÖN" szavak jelentését. A régi magyar rovásírás szerint szintén hasonló értelmezésre juthatunk, lásd Varga Géza:ISTEN SZAVUNK EREDETE
A képen a rovásírás "Egy Isten" ligatúrája és a "Namaste" köszöntés látható. Azt hiszem mindenki látja a hasonlóságot. Az indiai Védák pedit az emberben rejlő isteni önvalóról beszélnek. Véletlen?

A Bibliában ezt olvashatjuk Istenről: "Az vagyok, aki vagyok" (2.Mózes 3.11-18), amit nem igen magyaráznak meg, pedig fontos lenne, hiszen néha "Vagyok, aki vagyok" szavakkal fordítják, ami még nehezebbé teszi a megértést. Jelentése: Az vagyok, aki létezik. Ez azt is jelenti, hogy az vagyok, aki a létezést jelenti, tehát a létezés bebiztosítója a nemlétezéssel (káosz) szemben (tehát a Teremtő).