Életenergia, prána légzés

Az életenergiát a szanszkrit prána-nak és a kínaiak csi/chi-nek a japánok ki-nek nevezik. Az életenergiával való gazdálkodásra épül a hagyományos kínai gyógyászat egésze, beleértve az akupuntúrárt is, és sok más gyakorlatot, melyek a csikung (az életenergiával való munka) fogalmát jelölik. A jóga szintén ismeri az életenergia használatát. Franz Bardon a Mágikus beavatás könyvében mindjárt az első szinten és bővebben a harmadik szinten is foglalkozik az életenergiával, annak áramoltatásával és növelésével. Ennek igen fontos része a tudatos légzés, és az életenergia tudatos cirkulációja, mely az emberi testben idegszálakhoz hasonló kanálisokban áramlik létrehozva néhány csomópontot, illetve edényt. Franz Bardon nem sokat foglalkozik ezekkel a részletekkel, hiszen feltételezi, hogy mindenki maga megtalálja az ehhez tartozó információkat. Ázsiában (főleg Kínában és Indiában) egész tanításrendszerek vannak az életenergiával történő munkára felépítve. A legnagyobb részletességgel találkozhatunk különböző légzési gyakorlatok leírásával, melyek nem csak az egészségben, de a mágikus fejlődésben is igen komoly szerepet kapnak. Ez nem csoda, hiszen az életenergia tudatos áramoltatása testünkben elősegíti a csakrák megnyitását és a kundalini energia felszabadulását, mely a legalsó csakrából kígyószerűen hatol felfelé, megnyitva útjába eső csakrákat, beleértve a legfelső, korona csakrát is. Talán mondanom sem kell, hogy az életenergia felhalmozásával hatékonyan gyógyíthatunk másokat is, viszont ez már igen komoly gyakorlatot (tréninget vagy adottságot) igényel. (Ahogy Franz Bardon írja, a gyakorlat előtt vehetünk egy hideg zuhanyt, és durva kendővel vagy kefével átdörzsölhetjuk bőrünket. Mindez segíti a póruslégzést és energiát halmoz fel bennünk.)

Itt egy egyszerű és hatásos légzési módszert írok le (kis kör), melyet használva, néhány napon belül bárki megtapasztalhatja saját testében fizikailag érezve a fokozott életenergia áramlását. Az életenergia és áramlása, illetve gyülekezése egy adott helyre, fizikailag jól érezhető. Valamilyen betegség esetén viszont azt vesszük észre, hogy az adott helyre (mely a betegséggel összefügg) az energia áramlása akadályokba ütközik, ami általában fájdalmat vált ki. Ha mégis apránként sikerül megújítani testünk beteg részébe az energia áramlását, rövid időn belül javulás fog bekövetkezni.
Légzés a has tájba történik minden erőlködés nélkül. Nem a belélegzett levegő mennyisége a lényeges, hanem a minősége. Kétféle lélegzési technikát használhatunk. Első a taoista légzés és a másodika természetes buddhista légzés. A taoista légzés esetén a belégzéskor behúzzuk hasunk és kilégzéskor kitágítjuk, ami a természetes légzés esetében pont fordítva történik, ezért a taoista légzés nagyobb gyakorlatot igényel.(A taoista légzés előnyosebb lehet az életenegia tudatos áramoltatása esetén, a budhista légzés pedig a felhalmozás esetén, de ez egyéni dolog.)
Az életerő légzést csak akkor tudjuk hatásosan végezni, ha meditációban le tudunk csendesedni és teljes nyugalomba csak az életerő felvételére tudunk koncentrálni. Abban az esetben, ha a gondolatok uralását még nem sajátítottuk el, akkor felesleges ezt a gyakorlatot próbálni. Fontos tudatosítani, hogy az életerőt tudatosan a gondolat által akarjuk vezérelni. Minden életerővel foglalkozó gyakorlat, legyen az légzés vagy torna, szinte teljesen felesleges, ha a szellem közben elkalandozik, tehát nem tudatos energiáramlás történik. Az életenergia elsősorban asztrális (másodsorban mentális) energia, ezért nem olyan könnyű kezdetben megérezni, hiszen nem fizikai jellegű, sokkal finomabb. Ehhez szükséges, hogy előtte a elemek egyensúlyát (mágikus egyensúlyt) valamilyen szinten elérjük, amihez Franz Bardon részletes leirást adott könyvében.

Megjegyzés:
A csakrák színei a modern nyugati elméletekből alakultak ki (1927-1977), ahol a színek a szivárvány színeit követik. A csakrák színei viszont egyetlen ősi iratban sem egyeznek meg ezzel a rendszerrel. Mivel a csakrák sorban: föld elem, víz elem, tűz elem, levegő elem, Akasha, akarat és az isteni erő központjai, ezért igen kétségesnek mondható a szivárvány színei szerint elterjedt ábrázolás, lásd itt és itt. Az itt látható képen is a csakrák teljesen más színekben vannak ábrázolva.

Az életenergia megtapasztalása és felhalmozása
Ajánlom az 5 tibeti gyakorlatot elvégezni, de nem úgy ahogy az a videóban van ([1],[2]), hanem kezdetben csukott szemmel és nagyon lassan kell végezni.
(Valójában 3 gyakorlat fontos ebből: Camel-Teve, Crab-Rák, Dog-Kutya, amit kiegészíithetünk a Macska pózzal. Természetesen végezhetünk más a rugalmasságunkat elősegítő gyakorlatokat is, de lassan és kezdetben csukott szemmel. Ezek a gyakorlatok a meridiánok jobb megnyitását szolgálják.)
Ezután meditácóban már a hasunk tájékán érezhető lesz az életenergia, melegséghez vagy elektromossághoz hasonló érzés. Ha ez sikerült, akkor légzési gyakorlattal megpróbáljuk ezt növelni. Az életerő belégzésekor, mint ahogy a sivatag sóvárogja a vizet, úgy kell egész testünkben vágyódni az életenergiára. Elképzeljük, hogy a belégzett levegő életenergiával van telítve, ami légzés által a testünkbe jut, és gyülekezik az alhas tájékán.
(Elképzelhetjük, mint a nap sugárzását, erős fényáradatot, az áttetsző arany fényét, vagy mint folyékony fénypatakot, esetleg napsugárban csillogó hópelyhek vagy más gondolat által. Valójában az életerő mind a 4 elemmel rendelkezi, de mégis a nap fényéhez vagy áttetsző aranyhoz hasonlítható a legjobban.)
A felhalmozási pont nőknél általában egy kicsit feljebb van, mint a férfiaknál, a solar plexus környékén található, ahogy az a fenti képen ábrázolva van. Meditációban elképzeljük, hogy nem csak az orrunkon belélegzett levegőből, de testünk minden pórusa által lélegezve, póruslégzés által, az életenergia fokozatosan növekedik testünkben, mely a has tájékán nap fényeként (melegség érzése) koncentrálódik. Itt fontos, hogy a kilélegzéskor életerő torlaszt kell létrehoznunk, amivel meggátoljuk, hogy a felvett többlet életerőt újra kilélegezzük. Elképzelhetjük, hogy vérünkbe megy. Az életerő bármilyen eszmét illetve gondolatot képes befogadni, tehát korlátozhatjuk térre (testünkre) és részben időre is, illetve önmegujítást eszméjét is bele tehetjük.. Ha ez a felhalmozás megtörtént az életenergia kész a tudatos cirkulációra testünkben. Fontos eljutni odáig, hogy fizikailag is érezzük a felhalmozott életenergiát mint feszítő sugárzást, gőzt vagy más érzést. Kilégzéskor csak levegőt lélegzünk ki, az életerőt gondolatainkkal a testünkre korlátozuk, mintegy életerő-gátat hozva létre. Az életenergia felhalmozását (főleg kezdetben) ne vigyük túlzásba. Kezdetben 7 lélegzetvétel teljesen elegendő, amit később növelhetünk.
(Az is megtörténhet, ha túl sok életerőt veszünk magunkhoz, hogy nem tudunk kilélegezni, mivel testünk nincs megszokva ilyen magas életerőhöz és önkéntesen meg akar tőle szabadulni kilélegzés által, de kilélegzésnél használt szellemi gát ezt megakadályozza. Ez normális, ilyenkor kiterjeszthetjük az életerő felhalmozását a minket körülvevő térre is, vagy megszüntethetjük ezt a gátat.)
Ha az életenergia áramoltatását még nem akarjuk realizálni, a felhalmozott életenergiát kilélegezzük néhány újabb lélegzettel visszaadva az univerzumnak. Belégzéskor csak levegőt lélegzünk be, minden gondolat nélkül, és kilélegzéskor elképzeljük, az életenergiát visszaadjuk az univerzumnak. Ez által a melegség vagy feszítés érzésének is meg kell szűnnie. Később is fontos, hogy ezt a gyakorlatot maximum fél óráig végezzük. Sokan úgy gondolják, hogy a többlet életenergia biztosan nagyon jó dolog. Az igazság az, hogy a túl sok életenergia sem jó, problémákat okozhat, ha nem tudunk vele gazdálkodni. Idegességhez nagyobb feszültséghez vezet, vagy traszformálódhat sexuális vágyakba is. Kezdetben lehet, hogy csak igen gyengén fogjuk érezni az életenergiát, amire azt mondanánk, hogy biztos csak beképzeltük magunknak. Többszöri gyakorlással viszont, olyan erőssen fogjuk érezni ezeket, hogy teljesen meggyőződünk önmagunkban az életenergia létezéséről. (A meditáció során az életenergia felvételekor, néha érdekes bélmozgásokat is tapasztalhatunk, ami valójában a hasi, vegetatív idegzet örömét fejezi ki. Ezzel kapcsolatban lásd A második agy.) Később megpróbálhatjuk az életenergiát a test más részén felhalmozni, például a lábban, torokban, karban stb. Csupán két helyre ne vigyük az életenergiát: az agyba és a szív belsejébe, mert ez veszélyes lehet.

A prána valójában magnetikus jellegű, tehát a pránával dolgozni magnetizációt jelent, és ha hatást akarunk elérni a térben (testünkben) kell dolgozni - áramlások által a térben. Itt fontos, hogy a térben kell dolgozni idő nélkül, tehát a jelenben. Az asztális szférában idő nélkül dolgozunk, de a térben. Viszont, ha a fizikai síkba akarjuk átvinni hatását, akkor idővel és térrel is kell dolgoznunk.

Az életenergia áramoltatása
Ez a gyakorlat azért is jó (főleg kezdetben), mert nem kell koncentrálnunk az életerő-gát létrehozására, ugyanis ebben a gyakorlatban szinte automatikusan megvalósul mindez, elképzelésünk által. Az életenergiát a gondolat vezérli, és oda megy, ahova akaratunk viszi. (Ehhez a gyakorlathoz a fentebb leírt taoista légzést ajánlom inkább.) Ebben a részben a kis körfolyamatot valósítjuk meg két lélegzetvétellel, amit a fenti ábra mutat. Kilégzéskor elképzeljük, hogy a felhalmozott életenergia A pontból a B pontba jut, amit "tengerfenéknek" neveznek (a nemi szerv és a végbélnyílás közti híd). Ezután újabb lélegzetvétellel az energiát a gerincbe juttatjuk E pontig. Újabb kilégzéssel az energiát felemelve a fejtetőn (vigyázat, nem az agyba, hanem a külső koponyán) egészen az orrunkig vezetjük.
Két pont van, ahol kezdetben problémák jelentkezhetnek. Az első a D pont, ami körülbelül szív magasságában van, "szellemi toronynak" nevezik. Itt kezdetben fájdalmat érezhetünk, ha az életenergia emelkedése megáll és szétárad az izmokba. Ez a hátizmok bekeményedését váltja ki. A másik pont F betűvel van jelölve, "a nefrit palota vánkosának" nevezik, mivel itt a kanálisok összeszűkülnek. Itt viszont nyomást, illetve fejfájást érezhetünk. Ha ez megtörténik, akkor arra kell koncentrálnunk, hogy az energiát átvigyük a homlokra egészen az orrig, ahol többletenergiából adódó problémák esetén egyszerűen elfújhatjuk.

(Itt jegyzem meg, hogy hasonló problémák jelennek meg a kundalini energia felemelése esetén is, csak általában fokozottabb fájdalomérzéssel és emóciókkal. Itt viszont a kunadalini energiát a csakrák és a korona csakra teljes megnyitására használjuk, miután minden fájdalomérzés megszűnik.)

A kis körfolyamatot itt két lélegzetvétellel valósítottuk meg. Ha sikerrel jártunk később ezt egyetlen lélegzetvételel ajánlatos végezni: A – C belégzés, C – H kilégzés. A körfolyamat realizálására használhatunk taoista és természetes légzést is, vagy váltakoztatva. (A gyakorlat során fáradság illetve álmosság léphet fel, aminek egyik oka a nyelv rossz helyzete. A nyelvünknek a felső szájpadláshoz kell érnie, minden erőltetés nélkül, de nem szabad az elülső fogakhoz érnie.)

Miután a kis körfolyamat megvalósításában sikerrel járt valaki (általában néhány hét vagy hónap gyakorlás után), megpróbálhatja a nagy körfolyamatot realizálni, ami a lábakon keresztül egészen a lábujjakig terjed. Hasonlóan lehetséges az életenergiát a szívcsakrán át (vigyázat nem a szív belsejébe) a kezekbe és az ujjakba juttatni. Ezt a gyakorlatot általában gyógyítás céljából használják, vagy harcművészetekben. Gyógyítás céljára viszont soha ne használjuk saját életenergiánkat, mert ennek sok negatív következménye lehet. A gyógyításra szánt életenergiát az univerzumtól vesszük, és ezt vezetjük a beteg testébe vagy sugározzuk ki a beteg környezetébe.

[Mantra: USNISA VIJAYA DHARANI]
[4 elements, Franz Bardon video]

[A kundalini energiáról, video]
[Csakrák video]

Nevek jelentése:
Muladhara - a létezés gyökere
Svadhishthana - ahol a lényed meghonosodott
Manipura - ékszerek városa, fényes drágakő
Anahata - egyértelműsítés, zavartalan, korlátok nélküli
Vishuddha - különösen tiszta, éterikus
Ajna - észlelés, tudatosság, parancs

A csakrákhoz rendelt istenségek, röviden

Muladhara: Brahma
Svadhisthana: Vishnu
Manipura: Rudra

Anahata: Ísvara (Isha, Legfelsőbb szellem, elpusztíthatatlan, az én ura) jelenthet legfelsőbb Ént a legmagasabb szintű átman. Sankara azonosította Brahmant Ísvarával; az advaita védantában Ísvara maga a megnyilvánuló jelenségvilággal viszonyban álló Brahman. Mivel személyes Isten, (az, ahogyan Isten személyessé válik az egyén számára) így a bhakti (odaadó tisztelet) tárgya. Brahma isten nem azonos Brahman-nal. Brahman a legfelsőbb irányító szellem. Megnyilvánítja és irányítja a világot. Sankara Advaita szerint minden egyéni lélek/szellem a Legfelsőbb Brahman része.

Visuddha: Shiva (Mahadeva), a pusztító és egyben a megújító is. SadaShiva öt arccal jelenik meg. Leegyszerűsítve az 5 arc nem más, mint a 4 elem és az Akasha. Minden arcnál megtaláljuk a szimbólumokat: föld - négyszög, víz - fektetett holdsarló, tűz - háromszög, levegő - felfelé és lefelé mutató két háromszög vagy kör, akásha - kör vagy ellipszis, lásd még itt is.

Ajna: Ardhanarisvara, de ebben nincs teljes megegyezés.
Shiva egyik sajátos megjelenésének tartják, Ardhanárísvara. A név három elemből tevődik össze:
ardha - jelentése felerészben, félig;
nári - jelentése nő, asszony;
ísvara - jelentése férfiúr, irányító
Shivának ez az aspektusa egyetlen antropomorf alakban egyesítik a férfi és női oldalt, jobb kéz felőli oldala a férfi, bal kéz felőli oldala pedig a női (Purusa és Prakriti).

A csakrák, mint energetikai központok

A lelki funkciók, erők és tulajdonságok a lélekben is székelnek, és meghatározott, valamennyi elemmel analóg központokkal bírnak, melyeket az indiai filozófia lótusznak nevez. "A legalsó úgynevezett Múládhára vagy FÖLDközpont, a lélek legalsó részében van a székhelye. A következő a VÍZ központja, melynek székhelye a nemi részek tájékán van és az indiai terminológiában Szvádhisthána a neve. A TŰZ központja, egyben a lélek középpontja a köldök tájékán van és indiai neve Manipúra. A kiegyenlítő elem, a LEVEGŐ központja a szívtájon van és Anáhata a neve. Visuddha az ÉTER- vagy Akasha-elv központjának kell tekintenünk, és a nyaktájon van. Adzsnyá (Ajna) az akarat, az értelem és az intellektus központja a két szemöldök között. A legmagasabb és Istenhez legközelebb álló központ az ezerlevelű lótusz, a Szahaszrára. Ebből ered valamennyi központ ereje, és ez befolyásolja az összes többi központot." (Franz Bardon)

A csakrákról nagyon sok mindent olvashatunk. A legtöbb irodalom a nyugati értelmezésből indul ki, ahol a csakrák színei a szivárvány színeit követik, annak ellenére, hogy a színek ilyen elrendezése legtöbbször nem egyezik meg az ősi iratokban foglaltakkal. Ami szintén érdekes, hogy nem egyeznek meg sok jógát aktívan gyakorló élményeivel sem, melyet meditációban átéltek. Természetesen gyakorlati élményekkel kapcsolatosan óvatosnak kell lennünk, hiszen másként fogja leírni élményeit egy indiai jógi mint egy európai. A megtapasztalás sok mindenben attól is függ, milyen jelképrenszerre épül és milyen az egyén fejlettségi szintje, illetve látásmódja. Mindennek ellenére néhány fontos következtetés mégis levonható mindebből.

A csakrákról szóló felhígult ezoterikus propaganda szinte mindenhol megtalálható az szakirodalomban és az interneten is, ami azt eredményezi, hogy igen nagy erőfeszítés és hosszas kutatás árán lehet csak rábukkanni értékes és hiteles információkra. Egy idő után persze az ember megtanulja gyorsan felismerni azokat az elméleteket melyeknek inkább csak filozofikus vagy kitalált alapja van, de nem a valódi meditáció. Ennek egyik jó ismertetője (sok máson kívül), ha a csakrához a szivárvány színei vannak hozzárendelve, általában csak felületes, másodlagos vagy elferdített információkkal szolgálnak.
(The current 'rainbow body' color system came from Christopher Hills in his book ‘Nuclear revolution’ in the 1970’s.)

A hét fő csakrához még számos mellékcsakra is tartozik, melyeket itt nem kívánok részletezni. Ezekből csupán kettőt említenék meg, melyek segítenek abban, hogy egyértelműbben lássuk az összefüggéseket.
A Manipura csakrához rendelhető Surya csakra (Surya szankrit szó, a napot és a napistent jelöli), mely csaknem mindenhol sárga és narancssárga szinben van ábrázolva, és szintén a köldök tájékán található.
A másik igen fontos mellékcsakra az Anahata csakrához tartozik és a neve Hridaya, Hrit csakra (jelentése szív, aki a szívben lakik). Ez a csakra csaknem mindenhol piros színben jelenik meg.
A szakrális csakra, a Szvádhisthána, mely a víz elem központja nyugalmi állapotban színtelen, illetve enyhén zöldeskék színű, de ez a csakra bármilyen színt felvehet, attól függően, milyen energia aktivizálja. Ennek okán sokszor sárga, narancssárga vagy piros színekben van ábrázolva. (Ehhez a csakrához rendelhető a Chandra (hold) mellék csakra, ugyanis a tűz keletkezésével gyakran víz is keletkezik, amit nem mindig veszünk észre.) (A bolygók hozzárendelése az egyes csakrákhoz csupán egy lehetséges analógia, bár ez a hozzárndelés több kérdésre is feleletet tud adni, pl. a Merkúr két színe a mágiában: szürkés taft és narancs stb. Ez a hozzárendelés a bolygók elektromos és magnetikus jellegét is figyelembe veszi, ami más hozzárendelések esetében legtöbbször teljesen hibás, vagy egyáltalán nincs figyelembevéve. Hasonlattal élve: a Nap és a Szaturnusz királysága között a Merkúr a hírvivő, akinek magasabb oktávja az Uránusz. )

Az alsó három csakra a lélek központjainak tekinthetők, míg az Anahata, Vishudha, Ajna már inkább szellemhez köthetők. A Sahasrara az isteni központ, melyhez szintén 3 csakra tartozik, melyek egymás felett helyezkednek el a fizikai testen kívül.
Az éterikus test még kötődik a fizikai testhez is. Az éterikus test még nem tisztán azonos az asztrális testtel, ami el tud válni a fizikai testtől, asztrális vándorlása során.

Linkek ezzel kapcsolatban:
Swami Kriyananda: What Are the True Colors of Chakras? Itt a csakrák színei: 1. földes sárga, 2. színtelen, 3. piros, 4. kék, 5. füstös (lilás), 6.arany, ibolya, kék és fehér színek és a 7. csakrához nincs szín rendelve. A színeken kívül érdekesség az is, hogy ebben a Kriya jóga leírásban az Adzsnyá (Ajna) csakrát (tiszta tudat szintjét) Krisztus-csakrának nevezik, amiben szerintem igen sok igazság van.
Color harmonies, [0] , Additive and Subtractive Color Mixing
Csakrák: [1] , [2] , [3] , [4]
Anahata (szív csakra): [5]
Hridaya, Hrit csakra: [6], [7], [8]
Surya csakra: [9]
A taoizmus és a Ji King - Mireisz László, video

Ezen a két képen a csakrák elhelyezkedését láthatjuk. Gyakori hiba, hogy egyes leirásokbana Manipúra csakrát a Solor Plexus-ra helyezik, illetve Solar Plexus csakrának is nevezik. A Solar Plexus pont a Manipúra csakra felett helyezkedik el és a mágikus transz eléréséhez általában ez a pont szolgál alapul, mint testünk középpontja.
A képen ábrázolva van a lábaknál is egy "csakra", mely a Múládhára csakra folytatása lenne, amit bizonyos meditációs technikákban elképzelünk (létrehozunk), nagyban elősegítve ezzel az enegia áramlását testünkben.

A csakrákkal való munkához igen hasznos az "OM" éneklése is meditáció kezdetén, amit több keleti irodalom is megemlít. Helyesen viszont "A-O-UM"-ot kell énekelni, ahol "Á" a legalsó három csakrát rezegteti legmélyebb hangon, "O" a test középső részén lévő csakrákat és az "UMM..." a három felső csakrát, kissé magasabb tónusban. Némi kisérletezéssel mindenki megtalálja azt a tónust, mely számára a legjobban rezegteti meg csakráit. [*]
Azt is vegyük észre, hogy a fizikai testben és az asztrális testben némileg másként vannak elrendezve az elemek, ha felülről lefelé haladunk. Fizikai testben: fej-tűz, mellkas-levegő, has-víz, lábak-föld. Az asztráis testben: Anahat-levegő, Manipúra-tűz, Szvadhisztána-víz, Muladhára-föld. Ennek okáról gondolkodva több összefügést is megérthetünk az elemekkel és felépítésünkkel kapcsolatban, mert az elemek kissé másként hatnak fizikai, asztrális és mentális szinten.
A koronacsakra részleteiről Franz Badon első tarot kátya ábrazolása ad értékes információkat, melyek nagyon kevés helyen vannak megemlítve.

Endogén légzés