Menu

A NE ÖLJ parancsolat komplexitása és a keresztény értékrend

NE ÖLJ, olvashatjuk a tízparancsolatban. Mindennek ellenére, miután Mózes a tízparancsolattal lejött a hegyről és a nép az aranyborjút imádta, akkor Lévi törzséből valók elkezdték kardélre hányni a bálványimádókat (2. Mózes 32:26). Tették ezt Mózes felszólítására, hogy megállítsák Isten haragját. Később éppen ezért a cselekedetükért Isten kiválasztotta őket és belőlük lettek Izrael papjai. Valaki viszont megkérdezhetné, hogyan egyeztethető össze ez a NE ÖLJ parancsolattal?

Nagyon sok más eset is szerepel a Bibliában, amikor a NE ÖLJ parancsolat meg volt szegve istenfélő emberek által és mindez nem önvédelemből történt. (4.Mózes 25:6-14, Pinhász cselekedete). Az olvasó ezeket a részeket olvasva lehetséges, hogy megmagyarázhatatlannak tűnő ellentmondásokba ütközik, ami azt eredményezheti, hogy egyáltalán nem érti és nem is tudja elfogadni a leírtakat.

Azt sem mondhatjuk, hogy Isten parancsára a gyilkolás megengedett, hiszen ez vallásos fanatizmus volna és nagyon sok visszaélés lehetőségét rejti, ami valójában szintén bűn és Isten szellemének teljes meg nem értését jelenti. Az emberiség történelme nagyon sokszor igazolta ennek a felfogásnak a destruktív jellegét, gondoljunk csak a keresztes háborúkra, az inkvizícióra és hasonló visszaélésekre Isten nevében.

Mélyebb megértést keresve itt megkérdezném az olvasót, hogy el-e tudna képzelni egy olyan helyzetet, amikor a nem önvédelemből történő ölést helyes cselekedetnek tartaná? Mondjuk, amikor a rendőr lelő egy őrült gyilkost, aki több túsz életét fenyegeti. Kérem az olvasót próbáljon még néhány hasonló esetet elképzelni, amikor minden bizonnyal hasonlóan döntene, legjobb lelkiismerete szerint és nem önvédelemről volna szó.

Ha mindezt jól átgondoljuk, akkor érthetővé válik számunkra, hogy bizonyos esetekben a NE ÖLJ, törvényét sem lehet csupán szó szerint értelmezni. Hasonlóan a NE LOPJ parancsolathoz, ami szintén alá van rendelve más, magasabb elveknek. Hiszen, ha egy kisebb lopás árán emberéletet tudunk megmenteni, akkor minden bizonnyal kötelességünk azt megtenni, mert ellenkező esetben saját lelkiismeretünk fog megvádolni ennek elmulasztásáért.

Mindez azt jelenti, hogy minden parancsolat fontossága szerint van alá rendelve egymásnak. A legfontosabb mindegyik közül természetesen a szeretet, ami már nincs alá rendelve más elveknek. Amikor Jézustól megkérdezték, hogy „Melyik a legnagyobb parancsolat?”, így válaszolt:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
(Máté 22:37-40).

Tehát a NE ÖLJ parancsolat is alá van rendelve a szeretet törvényének és nem lehet minden esetben csupán szó szerint értelmezni. Hasonlóan a NE LOPJ parancsolathoz, amit szintén nem tarthatunk abszolút érvényűnek, hanem annak komplexitását is figyelembe kell venni a szeretet törvénye alapján.

Természetesen eldönteni azt, hogy mikor mi a helyes már nem olyan egyszerű, főleg ha nem ismerjünk pontosan a körülményeket. Hasonlóan a bibliai beszámolókat olvasva néha, mivel nem ismerjük kellőképpen az eseményeket és azok jelentőségét, nem tudjuk megítélni, hogy a szeretet elve alapján mit tartottunk volna helyesnek az adott szituációban.

Egyébként ehhez hasonló probléma megjelenik a robotokról szóló Science Fiction irodalomban is, ahol nulladik (legfontosabb) törvényt így fogalmazzák meg:

„A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, kivéve, ha valahogy belátja, hogy ez a kár végül az emberiség javára válik.”
(Isaac Asimov, 1920-1992).