Rudolf Steiner: Lukács-evangélium gondolatairól

"Meg kellett teremteni az átmenetet a buddhai és zarathustrai áramlat összekapcsolásához."
Ennek a mondatnak a jegyében Rudolf Steiner felemelően ismerteti hogyan egyesültek a buddhista és a zarathustrai áramlatok Jézus személyében és tanításában. Míg a buddhizmus szinte csak a belső megismerés útján, addig a zarathustrai gondolkodás a külső hatások befogadása, a szellemvilág inspirációja által találják meg a bölcsesség útját. A zsidó hagyományt és vallást a zaratrustrai gondolkodás folytatásaként ábrázolja:
"Ez csak azáltal vált lehetségessé, hogy Zarathustra gondoskodott művének folytatásáról, hogy étertestét Mózesre, asztráltestét pedig Hermészre ruházta át."
Ezzel mintegy a bölcsesség útjának folyamatos fejlődési vonalát erősíti meg, talán egy olyan gondolkodás reményében, mely mentes mindenféle vallási elkülönültségtől vagy viszálytól.

Bár, őszintén szólva nem tudom, hogy a zsidó hit mennyiben volna képes elfogadni azt, hogy Mózesnek valamiféle köze volt Zaratrustrához. Azzal, hogy többféleség van jelen világunkban megtanuljuk értékelni a világ többszínűségét és nem biztosan helyes, ha azt mondjuk, hogy az egyik a másik folytatása, hogy egyik a másikból alakult ki. Ez azért sem helyes, mert a szellemvilágban is sok intelligencia van, melyek mindegyike egymástól eltérő módon járja a bölcsesség útját. Ugyanis minden magas szellemi lény, más tulajdonságokkal rendelkezik, ami individualitását adja csakúgy, mint az embereknél. Az, hogy mindegyik gondolkodása megegyezik bizonyos általános elvekben, általános törvényekben, az isteni gondviselés odaadó szolgálatában, de mégis mindezt más módon közelítik meg, éppen világunk szépségét és sokszínűségét jelenti.

Azt a gondolatát, ami több helyen is megjelenik, miszerint: "Ez csak azáltal vált lehetségessé, hogy Zarathustra gondoskodott művének folytatásáról, hogy étertestét Mózesre, asztráltestét pedig Hermészre ruházta át.", szó szerint véve az itt elmondottakat, mágikus szempontból nem tartom lehetségesnek, mivel "... csak a szellem a halhatatlan... Az asztráltest múlandó, csupán eszköze a szellemnek." (Franz Bardon)
Viszont, ugyan ezt tanítja Rudolf Steiner is, pontosan így (a lélek, az asztráltest is múlandó, az energiatest még gyosabban, pár nap alatt lebomlik), tehát számomra ez a gondolata, ha szó szerint vesszük, akkor értelmezhetetlen lett. (Eszmei mondanivalóját értem, de a megvalósulás módjával van gondom, ha szó szerint vesszük az itt leírtakat. Igen, létezik a asztrális halhatatlanság magas beavatottak esetében, ahol a lélek már nem bomlik le, de ez nem igaz az energetikai testre.)
Kissé zavaró számomra az is, hogy "palesztinai" eseményekről beszél, holott ez a megnevezés abban a korban teljesen más régiót jelentett, más népet is, mint ma. Ezzel kétségeim támadtak, hogy valóban az Akasha krónikából származnak ezek az információk.

Rudolf Steiner a két szellemi áramlat a buddhista és a zaratrustrai egyesülését úgy mondja el, hogy két Jézusról beszél, szembe állítva Máté és Lukács által ismertetett családfákat, miszerint két különböző Jézus született nagyjából ugyanabban az időben, de mindkettőjüknek apja neve József és anyja neve Mária volt, de mégis két család volt.
Rudolf Steiner nem bizonyítja ezen állítását, de több esetben hivatkozik az Akása krónikára, ahonnan mindez kiolvasható.
Természetesen mindez első hallásra nagyon hihetetlen, de mint írja: "Az emberek azt szeretnék, hogy az igazság egyszerű legyen, ez az emberi kényelmességből származik. Nem akarnak sok fogalommal bajlódni."

Mivel minden igazságra törekvő ember abban hisz csak, amiről valamilyen módon meg tud bizonyosodni (logikai, tapasztalati, belső átélés vagy magas inspiráció által), ezért itt arról fogok beszélni, hogy mit nyerünk, és mit vesztünk azzal, ha elfogadjuk Rudolf Steiner magyarázatát. Teljesen helytelen volna csupán azért elfogadni valamilyen tanítást, mert olyan ember mondta, akiben teljesen megbízunk. Ez nem azt jelenti, hogy helytelen megbízni egy mester tanításában, de ahhoz, hogy ezen gondolatokat valóban el tudjuk fogadni és ezek gyümölcsöt teremjenek bennünk, minden esetben szükséges, ezek életre keltése önmagunkban. Vakon megbízni valamilyen tanításban, amit önmagunkban nem tudunk összefüggéseiben életre kelteni, nem a valódi mágikus fejlődés útja, ami később igen nagy problémákat okozna.

"Szeretteim, ne higgyetek el minden ihletett kijelentést, hanem győződjetek meg arról, hogy az ihletett kijelentések Istentől származnak-e" (1. János 4:1)

"Egy beavatott nem hisz valamiben, amiről nem tud meggyőződni, ... hanem a törvényszerűségeket és az összhangot tiszteli, annak minden megjelenési formájában." (Franz Bardon)

Először röviden próbálom ismertetni Rudof Steiner állaspontját, hogy képet kapjunk a történtekről.

"Látjuk tehát, hogy a betlehemi Jézust, akinek szülei ezek szerint mindig is betlehemi lakosok voltak, Máté helyesen írja le. Csak Lukács mondja, hogy az ő Jézusának szülei názáreti lakosok voltak, hogy számbavétel végett mentek Betlehembe és ez alatt a rövid idő alatt született meg Lukács Jézusa. Ezután a szülők ismét Názáretbe mentek vissza. A Máté-evangélium csak arra utal, hogy Jézus Betlehemben született, és szülei Egyiptomba kellett, hogy vigyék. Csak az Egyiptomból való visszatérésük után telepednek le Názáretben, azért, hogy az a Jézus, aki az újratestesült Zarathustra, annak közelében lehessen, aki a másik áramlatot, a buddhizmust képviseli. A két világszemlélet így áramlik egybe a konkrét valóságban."
"Két Jézus-gyermeket látunk tehát felnőni: egyrészt a nátháni szülőpárnak (Lukács által közölt családfa 3:23-38, Rudolf Steiner szerint Buddha individualitás "Buddha nirmanaka" hordozója), Józsefnek és Máriának a fiát, aki egy fiatal anyától születik... Ezzel a fiúval a szülőpár Betlehemből való visszatérése után ismét Názáret-ben lakott. Nekik több gyermekük nem volt. Másrészt látjuk a salamoni ágból származó József és Mária Jézus-gyermekét. (Máté által közölt családfa 1:1-16, Rudolf Steiner szerint Zarathustra individualitás hordozója) Ennek a szülőpárnak Egyiptomból való visszatérte és Názáretben való letelepedése után még sok gyermeke született, akiket a Márk-evangélium sorol fel: Simon, Júdás, József, Jákob és két leánygyermek is (Márk 6,3)."

"... így Máténál megtaláljuk az igazság egyik részét, Lukácsnál a másikat".

"Közvetlen szomszédságban és a szülők barátsága közepette nőtt fel a két gyermek, és fejlődött nagyjából tizenkét éves koráig. Itt a tizenkét éves Jézusnál a következő történt. Az az én, amely eddig, mint Zarathustra-én a Dávid-nemzetség királyi ágából származó Jézus gyermek testét használta fel arra, hogy korának megfelelő szintre eljusson, a salamoni Jézus-gyermek testéből kivált, és átvonult a nátháni Jézusba, aki ezért egészen megváltozott."
"Ez a gyermek most már nem fejlődhetett volna tovább a Földön, megállt akkori fejlettségi fokán, mivel a Zarathustra-én, aki benne lakott, elhagyta. Mindenesetre egy magas, rendkívüli érettségi fokig jutott el, mivel ilyen magas én lakott benne. Aki a salamoni Jézus-gyermeket külsőleg megfigyeli, azt találta volna, hogy a legnagyobb mértékben koraérett gyermek volt, attól a pillanattól kezdve azonban, amikor a Zarathustra-én elhagyta, nem tudott tovább fejlődni. Elkövetkezett az az időpont, amikor a nátháni Jézus anyja aránylag korán meghalt. Ez a gyermek is (salamoni Jézus) meghalt, körülbelül abban az időben, amikor a nátháni Jézus anyja."

Ezután a két család egybeköltözött és együtt éltek.

Itt még megemlíti, hogy miért nem esett keresztelő János a betlehemi gyermekgyilkosság áldozatává. "Az ilyen dolgokon valóban el kell gondolkozni, mert ha akkor valóban minden két éven aluli gyermeket meggyilkoltak, akkor Jánosnak is a gyermekgyilkosság áldozatává kellett volna válnia."
Ezzel kapcsolatban viszont szeretnék néhány dolgot pontosítani. Itt keresztelő Jánosról beszél (Izrael volt főpapja, Zachariás és felesége Erzsébet fiáról) aki 6 hónappal idősebb volt, mint Jézus és nem Betlehemben éltek, akikhez Mária elment 3 hónapra rokoni látogatásra, mert megtudta Gábrieltől, hogy Erzsébet idős kora ellenére terhes. Lukács 1:36-39, megemlíti a 6 hónapot, és azt is, hogy János szülei nem Betlehemben laktak.
Azt is figyelembe kell venni, hogy 2 éven aluli gyerekek meggyilkolásáról volt szó, ami azt jelenti, hogy ez az esemény nem rögtön Jézus megszületése után történt, hanem jóval később. Valószínűleg a csillag (Dávid csillaga vagy Zoraszter csillaga) első megjelenésének időpontja volt Heródes számára kiindulópont, amit gondosan kitudakozott a mágusoktól (királyoktól) akik útra keltek, hogy Jézust meglátogassák. Amikor a mágusok Betlehembe értek, akkor Jézus már nem csecsemő korban volt, ahogy ezt az eseményt gyakran hibásan ábrázolják a jászolnál álló három királlyal, akik ajándékokat hoztak Jézusnak.
Tehát, keresztelő János valóban elkerülhette a gyemekgyilkosságot, születési ideje és lakhelye miatt is, amit Steiner szintén nem fejtett ki pontosan, és úgy magyarázta az eseményeket, mintha keresztelő János szülei szintén Betlehemben laktak volna.
Ezzel kapcsolatban lásd még "A mágia, a kereszténység és a TAROT valódi kapcsolata" cikket.

A legfőbb argumentum tehát Máté és Lukács által közölt eltérő családfa marad, ami két különböző Jézust jelentene.
Ezzel kapcsolatban a legelterjedtebb és legelfogadottabb magyarázat az, hogy Lukács családfája Máriáé, míg Máté által megadott családfa József apai vonalán ismerteti Jézus származását. Ez sok mindenben logikus lenne, mivel így mindkét szülő családfája által egységes képet kapunk Jézus származásáról.
Természetesen azt, hogy Lukács által ismertetett családfában nem Mária, hanem József szerepel, megpróbálják megmagyarázni, hogy ott Máriának kéne lennie, de Lukács mégis Józsefet tette oda valamilyen okból. Az igazság viszont az, hogy nincs semmilyen valós bizonyíték arra, hogy ez Mária családfája lenne. Mindennek ellenére sok más elmélet is létezik lásd itt, köztük az is, hogy Mária pártus származású volt, amire szintén több történelmi bizonyíték van, zsidó forrásokból is, de némelyek összekeverik Jézust, Jeshua ben Pandirával, aki Jézus előtt élt (Pandira fia).
Mindez azt eredményezi, hogy a mai napig megy a vita egyes történészek és bibliakutatók között.
Rudolf Steiner megemlíti azt az esetet is, amikor gyerekkorában Jézus elveszett és a templomban találtak rá, és alig értették mi történt vele, mert szerinte teljesen megváltozott.
(Viszont ezzel az elmélettel szerintem nem lehet megmagyarázni a kánai mennyegző történteket.)

Franz Bardon is közzéteszi Jézus Krisztus élethű képét, alatta ezzel a felirattal: "Buddha Jehoshuah". Ugyan, buddha csak titulus, mint megvilágosodott, de miért tartotta ezt fontosnak így megtenni? (Az itt látható fotót mágikus tükörrel készítette Franz Bardon, ami alapján elkészült a rajz.)

Megjegyzés:
Van Steiner elbeszélésében néhány érdekesség. Aki tanulmányozta Sigmund Freud módszereit, annak észre kell vennie az egyes szóösszetételek furcsaságát. Ugyanis ezekből sok minden kikövetkeztethető. Általában, amikor feltételezés, következtetés, magyarázás stb. történik, akkor ezek mind árulkodó jelek arra, hogy nem egy valósan látott eseményt hallunk, hanem inkább olyas valamit, amit összerakni, megmagyarázni, kikövetkeztetni vagy kitalálni lehet.
Én itt most nem akarom analizálni ezekkel a módszerekkel az egész szöveget. Nagyon fárasztó lenne. Csupán egyetlen szövegrészt ragadtam ki, hogy elgondolkodjon az olvasó.

"A két Jézus-gyermek születése között tehát pár hónap különbség volt. Mind a Lukács-evangélium Jézusa, mind János, annyival később születtek, hogy őket az úgynevezett betlehemi gyermekgyilkosság nem érintette. Mert gondolják el, hogy akik a betlehemi gyermekgyilkosságot olvassák, feltehetik a kérdést: hogyan maradhatott életben akkor mégis János?"
Elmélkedik a lehetőségekről és magyarázni akar valamit.

"De a tények olyanok, hogy minden ellenvetéssel szemben igazolhatók. Gondolják el, hogy a Máté-evangélium Jézusát szülei Egyiptomba viszik, és hogy János kevéssel korábban, vagy egy időben született volna vele."
Feltételez valamit arról, hogy mi lett volna. Tehát próbálja megindokolni, mert vigyáznia kell, hogy ne kerüljünk ellentmondásba.

"Az általános felfogás szerint ő Palesztinában maradt, ahol Heródes parancsa utol kellett volna, hogy érje."
Szintén magyarázás: "az általános felfogás szerint" szóösszetétel. Miért nem mondja el egyszerűen tényeket az Akasha krónika szerint? Persze mondhatjuk, hogy ezt már nem nézte meg.

"Neki ezek szerint Heródes gyermekgyilkossága következtében meg kellett volna halnia, és nem maradhatott volna életben."
Itt szintén azt mondja "neki ezek szerint ... meg kellett volna halnia" - feltételez, következtet és magyaráz.

"Az ilyen dolgokon valóban el kell gondolkozni, mert ha akkor valóban minden két éven aluli gyermeket meggyilkoltak, akkor Jánosnak is a gyermekgyilkosság áldozatává kellett volna válnia."
Miért kell ezen valóban elgondolkodni? Ezután még egy fontos szóösszetételt olvashatunk: "mert ha akkor valóban minden két éven aluli gyermeket meggyilkoltak". Ez a kifejezési mód azt jelzi, hogy Steiner nem teljesen biztos abban mi is történt, csak az evangélium szövegére támaszkodik.

"De ha az Akasha-krónika tényeit vesszük figyelembe, a dolog magyarázatot kap, és tisztázódik, hogy a Máté evangélium és a Lukács-evangélium eseményei nem esnek egybe a betlehemi gyermekgyilkosság idejével. Ugyanez áll Jánosra is. Noha csak hónapokról van szó, ezek elegendőek, hogy a tényeket lehetővé tegyék."
Megint furcsa magyarázkodások sorozata, pl. "lehetővé tegyék". Tehát megint nem a valósan megtörtént eseményre koncentrál, hanem egyfajta lehetőségre, hogyan lehet megmagyarázni, figyelve arra, hogy ne kerüljön ellentmondásba.

Tehát kérdéses, ha olyan jól ismeri hogyan született meg a két Jézus és hogyan halt meg az egyik, akkor kissé értehetetlen, miért nem ismeri ezeket az eseményeket is pontosan. Így folytathatnánk az egész szöveggel. Ezek mind olyan részletek, illetve árulkodó jelek, melyek nagyon megkérdőjelezik, hogy az elmondottakból mit vett az Akasha krónikából pontosan (és mennyire élesen látta azt), és mit tett hozzá saját gondolkodása, filozófiája és ismeretei alapján.

Rudolf Steiner itt is egyfajta fejlődési folyamatra koncentrál Zarathustra-tól Jézus-ig, illetve két szellemi áramlat egyesülésére, nem pedig Isten elsőszülött fiának (egy isteni lénynek), annak szellemének megtestesülésére. Ez némileg ellentmondásban van az apostolok hitével. Nem tudom az apostolok hogyan értékelnék Steinernek ezt az álláspontját, de ezt mindenki döntse el saját maga.
Jelmondata: "Meg kellett teremteni az átmenetet a buddhai és zarathustrai áramlat összekapcsolásához." egy filozofikus gondolat, aminek jegyében magyarázza a történteket, mint fokozatos evolúciót, nem mint az isteni teremtés és elrendelés (próféciák) következményét. Mintha ez az egyesülés, csak valamilyen testi forma átadásával vagy megjelenésével történhetne meg, anélkül nem. Ez az evolucionalista filozófia (a szelleminek valamilyen testi feltételhez kötése) a legtöbb művében erősen visszatükröződik, lásd Steiner: Máté evangéliuma (GA123).
Viszont Jézus kijelenti: "Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Abrahám lett volna, én már voltam". (János evangéliuma 8:58)
Steiner nem csak Jézus alakját, hanem minden más mester (Hermemsz Triszmegistos, Budha, Mózes stb.) ilyen testi okokhoz köti, bizonyos energiák és testek átruházásához vagy leszármazáshoz. (Egyébként, ez nem új keletű, tipikus egyes páholyok és "arisztokraták" filozófiájában, és a farizeusok is ekképpen gondolkodtak.) Ezzel kapcsolatban viszont érdemes elgondolkodni azon, hogy Franz Bardon milyen testben jelent meg? Mi az elsődleges és mi a másodlagos, a szellem vagy a testi feltételek?
Az ember nem is gondolná milyen fontos, hogy helyesen lássunk ebben a kérdésben és ennek alapján szemléljük a világot, nem fordítva. (Mi teremt, mi hozza létre a dolgokat, és hol vannak ennek a valódi okai, mik a következményei?).

Emlékeznünk kell arra is, hogy nem a hazugság, hanem inkább a félrevezetés a negatív erők legnagyobb fegyvere. Ha megfordítjuk az okot és a következményt, akkor a tényeken nem kell változtatni, de mégis teljesen más végső következtetésre juthatunk. Ilyen gondolatok általában nagyon nehezen felismerhetők, mert sok igazságot tartalmaznak, de végeredményben mérget táplálnak tudatunkba, csak azzal, amilyen viszonyba állítják a kapcsolatokat. Persze, nem minden tévedés rosszhiszemű és mérgező, de vannak olyan jól álcázott rendszerek, melyek képesek kárt okozni belső látásunkban, de ezt fel kell tudni ismernünk. Ha ez sikerül, akkor már nincs ránk hatása, mert a tisztának minden tiszta marad.

Úgy gondoltam, hogy Steiner: Máté evangéliuma (GA123) elemzését is elvégzem, mert igen sok félrevezető gondoltot találtam benne. Sajnos annyira terjedelmes lenne, hogy eltekintettem ettől. Viszont, egy dolgot mégiscsak kiemelnék, hogy elgondolkodjon az olvasó és kritikusan tudja szemlélni a dolgokat.
Rudolf Stejner, "Jahve" Istent a Hold szérájához csatolta, talán azért is, mert mint tudjuk, a zsidók holdnaptárt használtak. Azt is megemlíti, hogy szellemi látása és szellemtudámányi kutatása ezt igazolta. Az igazság viszont az, hogy ebből nem sok minden igaz.
Először is tudni kell, hogy a Hold vezető isteni intelligenciái közt nincs JHVH (Jahve vagy Jehova) nevezetű.
Másodszor azt is érdemes tudni, hogy az Exodus (Mózes első könyve) 14. fejezete a merkúri géniszoknak mind a 72 nevét tartalmazza, a héber szövegbe kódolva. Érdekes, hogy éppen ebben a merkúri szférában a vezető isteni géniusz VEHUJAH, akinek a kvantitatív (erő és hatalmi) neve a JOD-HE-VAV-HE.
Mit jelen ez?
Ez a géniusz, mint az Atya megbízottja szolgált a héber népnek vezetőként. ( Vigyázat, ebből egyáltalán nem kell könnyelműen arra következtetni, hogy egy más Istent imádtak volna, mert vezetése az Atya szellemében és jóváhagyásával történt. )
Tehát elmondhatjuk, hogy Steiner ugyan a szellemtudományra hivatkozik, de valós indoklás és látás nélkül, csak úgy kijelenti, hogy "Jahve" a Hold szféra isteni lénye.
Franz Bardon elmodja azt is, hogy az Akasha krónikában tisztán olvasni csak a legnagyobb fejlettségű mágusok tudnak. Megjegyezem, hogy ilyen mágus többek között már alapértelmezetten redelkezik csodálatos gyógyítoképességekkel is, nagyon magas szinten.
Sok más dolgot is meg lehetne még említeni, de azt hiszem talán ezek után az olvasó képes lesz más szemmel nézni mind arra, amit Steiner mint "felsőbb igazságot" ismertet, minden magyarázat nélkül. Egyes magyarázatai is gyakran félrevezetőek, amit néha nehéz észrevenni, mert meg kell látni, hogy mi van felcserélve vagy átértelmezve.