Franz Bardon előadásainak jegyzeteiből

Az elemek egyensúlya és az analógia törvényei

A valódi hermetikusnak szükséges elérnie a négy elem uralását. Ezzel egyensúlyt ér el, ami nélkül az asztrál hajtja vagy fékezi. A "mágikus egyensúly" az elemek uralásának következménye és az asztrál elérése. Ezért újra elő kell venni a tulajdonságainkat és az elemek szerint elrendezni, hogy hatni tudjunk az elemekre. (Néhány tulajdonság több elemben is lehet - ezt először meg kell ismernünk, hogy melyik elemről van szó.) Mindenkinek saját tükröt kell létrehoznia, hogy megismerje azokat az elemeket, amelyek a legnagyobb mértékben sebesítik meg. Ez a valódi értelme az introspekciónak.

Aki egyensúlyt ért el és már semmiben sem egyoldalú, megfoghatatlannak és érinthetetlennek tűnik másoknak, olyan mint a mérleg egyensúlya. Ha a hermetikus mágikus egyensúlyban van, akkor büntetlenül átléphet minden szintet; egyikben sem lehet megsebezni, mert a Karma már nem hat rá. A Karma ugyanis az elemeken keresztül támad minket. Ezért igaz, hogy szerezd meg az abszolút egyensúlyt azzal, hogy önmagadhoz őszinte vagy, megismered saját hibáid és utána dolgozz magadon, mert ha nem szerzed meg az elemek feletti uralmat, akkor nem fejlődik ki mágikus autoritásod sem. Ahol nem elég akaraterőd ott használd a passzív módszert - szelídítsd meg a tudatalattit! Persze jobb az aktív módszer, ahol akarattal dolgozunk, ami az erők harca.

Mihelyt a kilengéseink kicsik lesznek, akkor felhívjuk magunkra az asztrál figyelmét, mely először harcolni fog ellenünk, de a végén a mi segítőnk lesz és megnyílik utunk.
A mágikus egyensúly megszerzése a legnehezebb lépés. Akinek ezt nem sikerül elérnie, az általában abbahagyja a gyakorlatokat - néha bele is bolondulhat. Mágikus egyensúly nélkül a sikerek csak ideiglenesek lesznek és az adott elem legváratlanabb pillanatban sebesít meg minket. Vigyázat, a karma az elemi-lényeken keresztül hat. Ha van egyensúlyunk, akkor van autoritásunk és uralni tudjuk az elemeket. A mágikus egyensúly elérése néhány évig is eltart. Ezért kezdetben meg kell elégedni a legfőbb tulajdonságok uralásával, hogy a kilengések kicsik legyenek. Számold ki a százalékos aranyát az elemeknek és rendezd őket három csoportba, és miután ez megvan dolgozz rajtuk. Mérlegeld melyik tulajdonságot tudod akarattal legyőzni (és melyiket passzív módon). Így mágikus autoritásra teszel szert. Az aura megtisztul és magadra vonod a magasabb erők figyelmét. (A legrosszabb dolog, ha az "asztrál örzője" észre sem vesz minket, ami úgy jelentkezik, hogy minden könnyen megy, minden akadály nélkül.)
Meghódítod a karmát (az elemeket) és az események nem a karma szerint fognak megtörténni; a sors kikerül téged, a karma kisebb lesz és szabadon tehetsz, amit akarsz. Ha mégis valami megsebez, akkor az nem a karma lesz, hanem az "Isteni gondviselés"! Ugyanis az elemi energiákból többleted lesz. Normálisan 30% karma, 30% akarat és 30% az "Isteni gondviselés", de a mágikus egyensúlyban 30% az "Isteni gondviselés" és a többi a szabad akarat.
Természetesen saját cselekedeteidért te viseled a felelősséget, de a büntetést az "Isteni gondviselés" végzi, nem a karma. Az "Isteni gondviselés" viszont nagyon elnéző és csak a törvények megsértéséért büntet. Tehát a mágikus egyensúly megszerzésével gyors haladást érsz el. "Kötözd meg magad és szabad leszel."

A mágikus hatalom titka valójában a szexualitás problémája. A teremtés és a megtermékenyítés, ahol a mentális rész az érzelmi résszel megalkotja a harmadikat, a hitet vagy ideát. Az apa a tudatos akarat és az anya pedig az érzelmi (asztrális) oldal, akiben a gyermek megszületik. Ha a további kapcsolatunkat ápoljuk, harmonikus szeretetteljes módon, akkor a hit vagy idea kibontakozik bennünk és általa bármit megtehetünk.

Dolgozz az elemek uralásán és ők szolgálni fognak neked, de ha nem sikerül, akkor az elem növekszik. Tehát, akinek van mágikus egyensúlya megismeri az abszolút igazságot és minden törvényt, és a karmától (a múlt életek terheitől) mentes lesz. Tisztítja szellemét és a lelkét, új személyiséget szerez, megszerzi az elemek feletti autoritást. A legmagasabb lényekkel léphet kapcsolatba, saját maga ura lesz, minden sors felett és mások sorsai felett is, amit ugyanolyan jól ismer, mint saját magát. Csodákat csinál és minden segít neki, minden rituálé megfelel neki.

A név és annak jelentősége

Utunkon új embert alkotunk és őt el kell neveznünk. A név a mi személyiségünket fogja jelölni. Több nevet is adhatunk asztrális és mentális lényünknek. Minél inkább tudatosítjuk önmagunkat, annál inkább adhatunk több nevet magunknak. Az szerint melyik szinten dolgozunk használjuk az egyes neveket. Tehát ha az anyagi nevünket használjuk, akkor a mentál lényünk nem hallgat. Az értelme ennek abban van, hogy szétválasztjuk és tudatosítjuk:
1. Fizikai, asztrális és mentális vagyok.
2. Itt itthon vagyok. Az asztrál és a mentál ért engem, hallgat rám és én ismerem törvényeit.
Így minden szinten saját individualitásod alkotod meg, szó szerint teremtője leszel. A név jelentősége abban van, hogy autoritásod fejleszted. Mint egyenlő felekkel beszélsz velük, és érted őket.
A név jelentőségéről és absztrakt értelmével kapcsolatban lásd ezt a cikket: "Gödel: Isten szükségszerű létezésének bizonyítása". Nem véletlen, hogy születés után rögtön egy szimbolikus nevet kell adnunk a gyereknek.

A tudatalatti - autoszuggesztió

A tudatalatti a mi legnagyobb ellenségünk, mindig akaratunk ellenkezőjét (vagy elferdítését) csinálja. Barátod (és odaadó szolgád) csak akkor lesz, ha eléred a mágikus egyensúlyt. A tudatalattit autoszuggesztióval befolyásolhatod, lásd:
Coué-izmus, Elméd gyógyító hatalma (pdf fájl)

Saját kérésünket (vágyainkat) az által érjük el, hogy elvesszük belőle az időt és a teret. Kívánságunkat felszólító módban, röviden, jelen időben fogalmazzuk meg (most, én ezt kívánom, ezt akarom) és a tudatalatti így azonnal azonosul a tudatunkkal, közreműködik vele (illetve a lélekbe megjelenő érzés, vágy, állapot a tudatalattira is hat). Így a tudatalattit meglepjük, mert minden, ami az asztrális lélekben történik, összeköttetésben van a tudatalattival is. Ne feledd, hogy minél nagyobb kilengéseid vannak intellektuális szinten, annál nagyobb kilengések vannak a tudatalattiban is. Ez ellen immuinitást kell szereznünk. Ismételd meg a formulát 30x egymás után akarat nélkül, minden erőltetés nélkül és így a tudatalatti azonosul a te kívánságoddal és automatikusan hatni kezd. A tudatalatti akkor is hat, ha a tudat elhalványul, mint például az alvásban, sokkban vagy melankolikus állapotban mindenhol, ahol megszűnik a kapcsolat a világgal. Az ismétlést tehát akarat nélkül végezd, automatizálva, ehhez több segédeszközt is használhatsz. (Nagyon lassan kiejtve mondogasd magadnak, monoton hangon úgy, hogy még jól halld füleddel - megjegyzés Coué módszere szerint.) Erre a legmegfelelőbb idő alvás előtt van, amikor kívánsagunk ismétlese után elalszunk. Ha napközben végezzük, akkor ajánlott rögtön a 30x-os ismétlés után a gondolatmentes (negatív) állapot megvalósítása meditációban. Ezt a módszert akkor használjuk, ha saját akaratunk nem volna elegendő, tehát használjuk az ellentétét, mintegy azonosolunk a tudatalattival, mert a felettes tudatot és az akaratot átmenetileg korlátozzuk.

Másik módszer, ha az egyenes szuggesztiót használunk, és a tudatalattival nem azonosulunk. Hatása lehet hosszútávú vagy ideiglenes, ahogy akarjuk. Ezzel hipnózist is eredményezhetünk. Úgy beszélünk a tudatalattival vagy asztális részünkkel, mint valaki mással, hangosan és hagyjuk, hogy ő ezt maga szuggerálja. Szintén akarat nélkül minden erőltetés nélkül dolgozunk. Ezt kiterjeszthetjük azzal, hogy a tükörben saját képünkhöz beszélünk, amit nem fizikai hanem asztrális képünknek tekintünk.
Azt is megtehetjük, hogy a szuggesztiót a jövőre vonatkoztatjuk, például valamilyen esemény bekövetkezte után, annak hatására történjen meg valami.

Kiegészítés: hit, fantázia és akarat, Emile Coué gondolatai szerint

A tudat és a tudatalatti körülbelül úgy aránylanak egymáshoz, mint 1 a 10-hez.
Három törvény saját magunkról:

• 1. Minden elképzelés, minden gondolat, ami képes betölteni minket, meg fog valósulni, amennyiben a megvalósulása emberileg lehetséges.
• 2. Ha az akarat és hit szemben állnak egymással, akkor mindig az akarat marad alul és a hit győz bennünk.
• 3. A pozitív hit és a fantázia egyesítése az akarattal, az erők megsokszorozását jelenti, de önmagában az akaratkényszer (túlzott akarás) blokkoló hatású.

Az autoszuggesztió titka, hogy meg kell fogalmazi tudatosan, mit akarunk, és vágyat kell ébresztenünk magunkban. De nem kell erővel akarni, mert akarat nélkül dolgozunk a tudatalattival. Csak gyermeki egyszerűséggel hinni kell, akarat nélkül. Mit szeretnénk és mire vágyunk. Fontos tudni, hogy gondolataink az nem a szellem. Csak a szellemnek és a tudatalattinak van hatalma az anyag felett. Amire lelkünk vágyódik, azt a tudatalatti relizálni fogja. Hitünket pedig a szellem képes realizálni. Olyan dologra kell oszpontosítani, hogy valami egyre erősebben legyen (affirmáció), fantáziánkat is bevetve, és ezt ismételgetni önmagunknak. Ha van bennünk ellentétes hit (ami a félelmünk és kétségeink alapja lenne), akkor azt kell mondani, hogy az már nincs, nem létezik vagy elmúlik. Nem kell és nem is szabad harcolni ellene akarattal.
Csak ki kell jelenteni gyermeki hittel, hogy mit akarunk és minek örülünk, mire vágyunk, ismételgetve. Ez a nagy MOST titka, az autoszuggesztió esetében. A tudatalatti számára azonnali vágyat kell keltenünk a lélekben (meg kell lepni, nem betervezni, szinte parancsoló módban), a szellemnek pedig hitünket és bizalmunkat kell átadni. Bízni és hinni kell szellemünkben, illetve a megvalósulásban, minden belső ellentét nélkül, teljes egyszerűséggel, mintha már meg is valósult volna. Ezzel egy folyamat indul el, ami célba visz minket, és efelől semmi kétségünk nem lehet. Ápolva hitünket, mindent megválósíthatunk általa.

Hogyan tud ellenségünk lenni a tudatalatti?
Ennek megértéséhez a tudatalatti működését kell megfigyelni, ami mérlegeli mindazt, ami már a lélekbe van, mint megszokott forma. Az akaratunkat összeveti a jól bevált és már megszokott allandósult mintázatokkal. Ezzel a tudatalatti, elsősorban az alvás alatt aktív, mindig a megszokott üzemmódra igyekszik visszaállítani minket. Ha teret és időt kap a megvalósuláshoz, akkor akaratunk ellen mehet, ha az nem egyezik meg a megszokott már "bevált" formákkal, vagy ha az nincs öszhangban "lelkünk" vágyaival. Arról nem is beszélve, hogy a tudatalattiban nagyon sok rendezetlenség és ellentmondás (hamis felfogás és ezekhez kötődő érzelmi erők) is jelen lehetnek, melyek gyakran egymásnak is ellentétei. Apollónios szerint ezek a mi belső démonaink, melyek gátolják tisztánlátásunkat, mert a tudat alatt fejtik ki hatásukat, ehhez érzelmi erőket (érzelmi benyomásokat, érzelmi ködöt) használva fel.

Belső démonjainkat illetően, egy konkrét példát említek meg, a jobb megértés érdekében.
Egy hölgy (akit gyerekkoromtól jól ismerek) elmesélte nekem egy fiatalkori, többször visszatérő álmát. Ez a fiatalkori álma a szexualitással volt kapcsolatos. Álmában a szerelme bezárta őt egy szobába, majd megkötözte és ezután egymással szeretkeztek. A hölgy még a mai napig sem értette meg ezt az álmot teljesen. Ehhez tudni kell, hogy fiatalkorában igen erkölcsös nevelésben részesült, ami erősen elutasított mindenféle szexualitást. Persze a szerelem átélése a szexuális vágyait is fokozta, amit tudata teljesen elutasított, ezért a tudatalatti úgy valósította meg vágyait az álomban, hogy a hölgynek ne kelljen ezzel tudatosan egyetértenie, ne kelljen önmaga előtt szégyelnie magát. Ezért kedvese rázárta az ajtót, nem volt lehetőség a tiltakozásra. A hölgynek nem kellett tudatosan egyetértenie saját vágyaival, tehát nem kellett önmaga előtt szégyenkeznie saját vágyai miatt, de mégis átélhette vágyai megvalósulását az álomban.
Persze ez az álom sok problémát is okozhatott volna lelki fejlődésében, például azt, hogy később inkább agresszív férfiakhoz vonzódjon, vagy a párkapcsolatban bizonyos erőszakot is kívánatosnak tartson stb. Sok más példát is meg lehetne említenie, de úgy gondolom ez az egyszerű eset mindenki számára könnyen érthető, ami segítséget nyújthat felismerni más bonyolultabb tudatalatti hatásokat is. Ebből a példából jól látható, hogy érzelmi világunk sokszor nem logikus, illetve sok ellentmondást is rejthet, melyeket tudatosan fel kell tárnunk önmegismerésünk által.

Az élő ideák születése

Itt szabad forditításban idéznék néhány fontos gondolatot Franz Bardon előadásából:

Az ideának élőnek kell lennie: az élő ideának egész lényünket kell áthatnia, úgy kell bennünk megvalósunia, mint egy élő, individuális lénynek, aki bennünk él, mint önáló lény, aki szolgálatunkban áll. Az elméleti tudás itt csak ingerként hat, vágyat ébreszt. Az embernek azonban nem vágyakozó szűznek kell lennie, hanem szerető, kényeztető anyának, aki fájdalommal szüli meg gyermekét, életet adva neki. Tőlünk független, de akaratunknak alávetett gyermek (az idea vagy hit), amelyet aztán az értelmünk irányít.
Az értelem (az intelektus) az apa, a vágy az anya. Az akarat a családi kötelékek irányító befolyása.
Egyedül az értelem, tudatos lelkünk élő és női vágya nélkül, csak a valóság nélküli lehetőséget fedezheti fel, de amikor a tudatos lélek működésbe lép, akkor anyaként működik, élő eszmét (hitet) szül, amely úgy fejlődik, mintha az anyaméhben lenne. Ez a lény azután a kellő időben megszületik, és valóságos lénnyé válik, amely abból az erőből (szeretetünkből) él, amelyet adunk neki.
A lélek (a nő) a szellem (a férfi) iránti szerelemből anyává válik, és az ideát táplálni fogja. A férfi princípium tehát meghatározza, elindítja, és a női princípium hozza létre.
Láthatjuk ebből, hogy az ember fizikai életre való születése minden részletében megegyezik az itt leírt folyamattal.

A mágikus hatalom titka valójában a szexualitás problémája. A teremtés és a megtermékenyítés, ahol a mentális rész az érzelmi résszel megalkotja a harmadikat, a hitet vagy ideát. Az apa a tudatos akarat és az anya pedig az érzelmi (asztrális) oldal, akiben a gyermek megszületik. Ha a további kapcsolatunkat ápoljuk, harmonikus szeretetteljes módon, akkor a hit vagy idea kibontakozik bennünk és általa bármit megtehetünk.

"Az ember bármit megtehet és elérhet, amit csak akar.
Viszont valóban akarni csak olyat tud, amiben hinni tud." (Franz Bardon)