Egy csillag születése

„Nem sokat beszélek már veletek, mert jön e világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.” (János 14:30)
„… az egész világ a gonosz hatalmában van.” (1. János 5:19)
„Jöjjön el a te országod…” (Máté 6:10)
„A világ felett a királyi uralom most a mi Urunké és az Ő Krisztusáé lett.” (Jelenések 11:15)

Ezek a versek egyértelműen azt mutatják, hogy a jelenlegi világ működését alapvetően nem a szeretet, hanem a hatalom logikája irányítja. A Biblia szerint a hatalom elsődlegesen még mindig "e világ fejedelmének" kezében van, és ez meghatározza a társadalmi rendszereink természetét is.
Nem meglepő tehát, hogy a hatalmi struktúrák az erőre, a félelemre és az erőszak lehetőségére épülnek — még akkor is, ha ezt törvényekkel próbálják szabályozni. Ez a fajta rend ma szükségesnek tűnik, mert az emberek többsége még nem érte el azt a fejlettségi szintet, amelyet Jézus tanított. Jézus azonban azt mondta tanítványainak, hogy ők már nem részei ennek a világnak. Az apostolok levelei újra és újra hangsúlyozzák ugyanezt. De mit jelent ez valójában?
Elsősorban egy teljesen más gondolkodásmódot, belső értékrendet. Egy olyan világnézetet, amely a legtöbb ember számára ma elképzelhetetlen utópiának tűnik, mert nem ismerik annak pontos működését, belső erejét. Így ez a megközelítés számukra logikai ellentmondásokat hoz létre gondolkodásukban.

Ami logikus alapot teremt

Mai gondolkodásunk számára szinte elképzelhetetlen egy olyan világ, amely nem a hatalomra épül.
A szeretet szép dolog — de ha valaki erőszakot alkalmaz, törvényt szeg vagy a kényszerítés ezközeihez nyúl, akkor meg kell védenünk magunkat. Társadalmi szinten is szükség van valamilyen hatalmi struktúrára, különben a rend fenntarthatatlanná válna.

A legtöbb ember számára teljesen irreális az a gondolat, hogy mindenki egyszerre megváltozhatna, vagy hogy egy csoda hirtelen szeretetteljes társadalmat hozna létre. Ezt józan ésszel senki nem várja.
Sok hívő ezért úgy oldja fel ezt a problémát, hogy Isten majd igazságos bíróként lép a világi hatalom helyére — egy mennyei hatalmi rendszerrel váltva fel a földit. Csakhogy ebben az értelmezésben ott rejtőzik egy mély ellentmondás: a rendszer valójában nem változna meg. A hatalmi-erő hierarchia ugyanúgy működne tovább, csak jobb, tisztább vezetőkkel és célokkal.
Ebből mindenki kiérzi, hogy ez csaknem megfelel annak a gondolatnak, hogyha a világban sikerül jó törvényeket bevezetni, tiszta szellemiségű vezetőket kinevezni, akkor ez szintén megoldaná a problémákat, illetve fejlődést jelentene. Vagyis értelme van harcolni, aktívan részt venni a világ alakításában, része lenni a hatalom orientált világnak (ami ellentétes az apostolok hitével).
Ez a gondolkodás teljesen logikus, de mégis van benne egy megoldhatatlan probléma.

A megoldhatatlan probléma

A megoldhatatlan probléma maga a hatalmi hierarchia destruktív jellege.
A hatalomnak két alapvető formája létezik.
   • Az első az erő és a kényszerítés hatalma: a javak, a területek, az emberek feletti uralom.
   • A második a harmónia, a boldogság, a szabadság és a szeretet hatalma: az a fajta erő, amely nem kényszerít, hanem felemel.

A világunk kormányzásában azonban szinte kizárólag az első típus működik. A hatalom fogalmi jelentése is szinte kizárólag ehhez kapcsolódik.
Ez a rendszer gazdasági, politikai és katonai erőre épül — és ez határozza meg a döntések logikáját is.
A modern világban minden ország azt mondja, hogy a saját népét képviseli. Amikor a nemzetközi szinten döntések születnek, szinte mindig az érdekszférák határozzák meg az álláspontokat. Ha egy hatalomnak érdeke fűződik egy régióhoz, akkor a döntése előre borítékolható. Az igazság ilyenkor háttérbe szorul, mert minden fél másképp magyarázza ugyanazt a helyzetet.
A politika így nem az igazságról szól, hanem az érdekek összehangolásáról — vagy éppen ütközéséről. És még ennél is fájdalmasabb, amikor egyes vezetők nem a saját népüket szolgálják, hanem külső csoportok vagy saját önös érdekeik szerint cselekszenek. Sajnos ez sem ritka jelenség (a hatalommal történő visszaélés).

Nem is kell tovább részletezni a politika, illetve a hatalmi struktúra árnyoldalait — mindenki ismeri a saját tapasztalataiból. A lényeg, amire rá szeretnék mutatni, egyszerű: A nemzetek ugyanúgy viselkednek, mint az önző emberek: legtöbbször csak a saját érdekeiket nézik. A harmónia és a szeretet nem része a politikai logikának. Ott csak érdekek vannak, szövetségek és ellenfelek. Ennek okán jogosan merül fel a kérdés: Valóban azt gondoljuk, hogy ez a gondolkodás nem sodorja az emberiséget egyre nagyobb válságok felé?
A világ gyorsul. A problémák egyre gyakrabban jelennek meg, és egyre intenzívebben. A lakosság növekedése, illetve az emberek elszaporodása a földön (amit Isten rendelt el) folyamatosan egyre nagyobb problémákat teremtenek. A technikai fejlődés, versenyképesség állandó fokozása csak felgyorsítják ezt a folyamatot. Ez nem véletlen: ez a gondolkodásunk gyümölcse.

Ha valaki őszintén végiggondolja ezt, megérti:
Ez a rendszer nem tudja megoldani a saját problémáit. Ezért tűnnek a bibliai jövendölések nem misztikus jóslatoknak, hanem törvényszerű következményeknek.
A globalizáció és a kontroll erősödése nem véletlen — ez a hatalom logikájának természetes iránya. A hatalmi struktúrák "biztonságos" fentarthatóságára tett fokozódó erőfeszítések.

Mondhatjuk úgy is, hogy a világ gondolkodása jelenleg olyan frekvencián működik, amelyet olyan szellemi lények tartanak fenn, akik a félelemre, a megosztottságra és a hatalom logikájára építik működésüket.
Az ember azonban képes más frekvenciára is áthangolódni.
Ez nem történik meg magától: tudatos döntést, belső ébredést és aktív akaratot igényel. De ha ez megtörténik, akkor az ember kilép abból a gondolkodási térből, amelyet ezek a negatív szellemi erők uralnak — és belép abba, amelyről Jézus beszélt. Meglátja azt is, hogy ez természetének alapvető lényege, kreatív energiája.

A mágikus egyensúly

Először szükséges tudatosítani, milyen elemek alkotják a rendszert: mi minek az ellentétes vagy duális párja, és hogyan hatnak egymásra. Csak az alkotóelemek helyes elkülönítése után lehet a harmóniát felismerni és tudatosan létrehozni. Amíg a helyes megkülönböztetés nem tud létrejönni gondolkodásunkban, addig ezek egységét sem tudjuk tudatosan létrehozni. Ennek a tudatos egységnek pedig az lesz az előnye, hogy zavar esetén a harmónia tudatosan helyreállíthatóvá válik. Ennek nem elméleti, hanem belső, gyakorlati módját Franz Bardon írta le könyvében: a hittől a tudásig vezető utat.
A négy elem (tűz, víz, levegő, föld) egysége által mágikus egyensúlyra tehetünk szert.
Ez nem uralom, ahol a tűz uralkodna a többi elemen, hanem valódi egyensúly. Mivel a tűz elem az Akashával analóg, ezért itt is érvényes, hogy az Akasha sem uralkodik a szellem, a lélek és a test felett, hanem harmonikus vezető kapcsolat jön létre a szeretet által — ahol a szellem, a lélek és a test szerelemben egyesülnek, szolgálva az egységet. (Természetesen harmónia nélkül egymás ellen is dolgozhatnak.)

Az imában sem azt mondjuk: „Mi Urunk, ki vagy a mennyekben”, hanem „Mi Atyánk”. Ez óriási különbség, mert a szeretet általi kapcsolatra utal, nem pedig a hatalomra. Az Énekek éneke még erősebben fogalmaz: „JAH lángja” a szeretet tüze. Ez a romantikus szerelem intenzitásához, az égő vízhez hasonlítható — egy kifogyhatatlan energia, az örök láng.
Mindez persze csak akkor igaz, ha a szeretetet élővé tudjuk tenni, és valódi mágikus egyensúlyra teszünk szert. A hatalom ugyan megmarad, de ez a hatalom nem az erő kényszerítő hatalmaként jelenik meg, hanem olyan erőként, amely a harmónia, a boldogság, a szabadság és a szeretet hatalmát adja át minden egyednek. Ez a hatalom már nem a kényszerre és a félelemre épül, hanem az önkéntességre, a szolgálatra, a belső meggyőződésre és a boldogságra. Az isteni fény szolgálatára.
Ahogy Jézus mondta: „Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája.”
Ami csodálatos: egy ilyen kapcsolat által még a fizikai világ merev törvényei is plasztikussá válnak.

A csillag születése

Amikor az ember eléri a négy elem egyensúlyát és egységét, akkor nem egyszerűen „energiát vesz fel”, ahogy addig tette, hanem megnyílik saját Akashája, és megjelenik egy belső csillag.
Ez a csillag:
   • nem fogy el
   • nem kívülről táplálkozik
   • nem másoktól veszi az energiát
   • hanem saját fényt bocsát ki, az égő víz kristályának kifogyhatatlan fényét, JAH lángját, (ezt elektromagnetikus fluidumnak, univerzális erőnek nevezhetjük, mely minden síkon és szférában képes megjelenni, mint átjáró erő)

Ezzel kapcsolatban érdemes megfigyelni Franz Bardon harmadik és negyedik tarot-lapjának szimbolikáját is.
De az első felvillanás után még hosszú út vezet odáig, hogy mindez teljessé váljon. Egy új csillag megszületése olyan, mint egy gyámoltalan gyermek érkezése: sok törődést, figyelmet, kitartást és szeretetet igényel.

A sok lehetsélges bibliai párhuzamok közül most csak egyetlen verset említek:
„Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.” (Dániel 12:3)

www.72.sk, 2026.01.21, Tungli János, (c)