A bibliai teremtés és a tudomány

A modern ember gyakran úgy érzi, választania kell a tudomány és a Biblia nézőpontja között a teremtés problémáját illetően. Az alábbiakban röviden megvizsgáljuk, hogyan oldódik fel az ellentmondás, ha a szöveget pontosan olvassuk.

A Biblia első fejezete egyfajta általánosnak mondható teremtést ír le. A héber eredetiben így kezdődik:
בְּרֵאשִׁית בָּרָא אֱלֹהִים אֵת הַשָּׁמַיִם וְאֵת הָאָרֶץ „Berésit bará Elohim et hasámájim ve’et háárec”.
Szószerinti fordításban így lehet visszaadni:
„Kezdetben teremtette Elohim az eget és a földet.”
Az Elohim itt többes alakú szó (mintha istenek csoportja lenne, vagy egyfajta teremtő princípium, esetleg rangi megjelölés is lehet), de egyes számú igével áll (bará = „teremtette”). Általában „Isten”-nek fordítják, de az Elohim valójában különbözik attól az isteni névtől, amelyet az Atyára használnak (JHWH vagy Adonáj). A mondat szerkezete egyértelműen aktív: Elohim = alany, ég és föld = tárgyak.

Ebben a fejezetben az ember teremtése a hatodik napon történik:
זָכָר וּנְקֵבָה בָּרָא אֹתָם „férfivá és nővé teremtette őket”.
Itt az ember megteremtését értelmezhetjük úgy, hogy nem egyetlen személyt jelöl, hanem általánosan az emberiség megteremtéséről beszél.
A hetedik teremtési nap lezárja ezt a teremtési folyamatot: Elohim megpihen, vagyis a teremtői rend beáll. A Biblia itt csak a teremtés alapelveit és rendjét, illetve stádiumait írja le. Fontos leszögezni, hogy ez a rész nem az emberiség történelméről szól, hanem a teremtés általános princípiumait írja le. A szöveg alapján azt sem tudjuk biztosan, hogy anyagi vagy szellemi teremtésről van-e szó, mert többféleképpen is értelmezhető. A „bárá” ige (semmiből teremtés) itt inkább a princípium létrehozását jelenti, nem feltétlenül az utolsó anyagi formát.

(Az első mondat sem földi értelemben vett égről és földről beszél, hanem arról, hogy
Isten mindent saját magából alkotott, megosztva önmagát két részre. Hermetikus értelmezésben:
• Ég (šamájim) - a teremtő minőség az Atya-elv: az akarat, a kezdeményezés, a kiáradás.
• Föd (árec) - a befogadó minőség az Anyai-elv: a befogadás, a megnyilvánítás, a világba hozás.
• Isten kettéválása → aktív és passzív princípium
• fény → akarat, tűz elem, (tudat)
• felső és alsó vizek → elektromos és magnetikus fluidum és a víz elem
• égbolt → levegő elem, közvetítő tér
• szárazföld → föld elem
• növények → élet princípiuma is, asztrális matrica
• csillagok → szellemi lények is, nem csak fizikai objektumok
• „vajomer Elohim” (וַיֹּאמֶר אֱלֹהִים) → nem egyszerű beszéd, hanem kabbalisztikus rezgés is, illetve a Logos)

A ma ismert "emberfaj" (első igazán istenképű ember) fizikai teremtése a 2. fejezetben kezdődik, a hetedik teremtési napban. Itt a teremtést már nem Elohim, hanem: יְהוָה אֱלֹהִים — JHWH Elohim végzi.
Elohim megpihent a hetedik napon, de JHWH tevékenysége folytatódik (aki szintén Elohim is, JHWH Elohim).
Pontosabban fogalmazva, JHWH is megpihent, egy bizonyos időre, de utána tovább folytatta tevékenységét a hetedik napon.
Ezért mondhatta Jézus: „Az Atya mindmáig munkálkodik.” (János 5:17)
Ádám teremtése így hangzik:
וַיִּיצֶר יְהוָה אֱלֹהִים אֶת־הָאָדָם עָפָר מִן־הָאֲדָמָה „JHWH Elohim formálta az embert a föld porából”,
tehát szimbolikusan abból, ami a földön már megvolt. (Hiszen Isten is használja az evoluciót, mert ez is egy isteni princípium, nem zárja ki.) Itt már JHWH Elohim (a személyes, szövetségi Isten neve) lép be: nem „teremt” (bárá) újra, hanem formál (jicér, mint fazekas az agyagot) és lélegzik bele életleheletet (nesámáh chajjím), ezzel teljesen Isten képére formálja Ádámot.
Innen indul a bibliai genealógia — Ádámtól Noéig, Ábrahámig, Dávidig. Ez a vonal majdnem 6 ezer évre vezethető vissza, ami összhangban áll a történelmileg bizonyítható legkorábbi kultúrák korával. Nem foglalkozik a történelem előtti (prehisztorikus) civilizációkkal, amelyek akár több tízezer évesek is lehetnek, de nem is zárja ki azok létezését.

(Ha a bibliai genealógiákat és eseményeket szó szerint összeadjuk, akkor megközelitőleg ezt kapjuk:
• Ádámtól Ábrahámig kb. 2000 év,
• Ábrahámtól Jézusig kb. 2000 év,
• Jézustól máig kb. 2000 év.
Ezért mondják sokan, kb. 6000 év.)

Ahogy láthatjuk a Biblia nem állítja, hogy az emberiség csak hatezer éves. A Biblia csak Ádám vérvonalát követi — a ma ismert emberfajét, aki Isten képére lett teremtve. A fordítások gyakran összemossák a két teremtési szintet, mintha a kettő teljesen azonos lenne. A legtöbb esetben nem különböztetik meg az Elohim-szintű, általános teremtés leírását és a második fejezetben olvasható emberteremtést JHWH által. A héber eredeti azonban világosan elválasztja a kettőt. Ezért nincs valódi ellentmondás a Biblia és a történelmi-régészeti adatok között: a két teremtéstörténet két külön szintet ír le, amit fontos figyelembe venni a helyes megértéshez.
Így nincs ellentmondás a tudomány és a Biblia között:
   • Az Elohim-szint az általános teremtés és evolúciós folyamat (Isten eszköze a biológiai emberiség kialakítására).
   • A JHWH Elohim-szint az individuális, lelki megvalósulás (Ádámnál kezdődik a teljes istenképűség és az üdvtörténet).

Rövid magyarázat a „növények hiányáról” a 7. napon
A Teremtés könyvében a 7. napon azt olvassuk, hogy „még nem sarjadt ki semmilyen nővény a földből”, ami elsőre ellentmondásnak tűnhet, hiszen az 1. fejezetben már szerepelnek a növények és tudjuk azt is, hogy Adám megteremtése előtt is léteztek prehisztorikus civilizációk a földön. Ez az ellentmondás azonban feloldódik, ha megértjük, hogy a 2. fejezet nem a földi világ teremtését (evolúcióját) ismétli meg, hanem annak egy új, magasabb szintjét írja le. Éden egy finomabb sík volt a földi felett, egy elkülönített, tiszta tér, amelyet JHWH külön hozott létre Ádám számára. Ez a tér nem teljesen a földi ökoszisztéma törvényei szerint működött, ezért itt még nem voltak sarjadó növények, csak pára öntözte a talajt. Éden tehát nem volt teljesen a durva anyagi világ része, hanem egy „szentély szerű” védett tér volt, ahol Isten közvetlenül jelen lehetett, ahol Ádámot megteremtette és ennek a térnek egy kijelölt részét kertté formálta, és oda helyezte Ádámot. (Mai modern felfogásban talán azt mondanánk, hogy Isten egyfajta laboratóriuma volt, ahol Ádámot és Évát megteremtette.)
Később, a bűneset után, Ádám és Éva kikerültek ebből a tiszta, finomabb térből a durvább anyagi világba (és az Éden bejáratát isteni erők bezárták).

Lehetséges összefüggés a teremtés „hetedik napja” és a jubileumi év között
Érdemes megjegyezni, hogy a Biblia időszemléletében a 7-es ciklusok kiemelt szerepet kapnak:
7 nap → szombat
7 év → szombatév
7×7 év → jubileumi év (50. év)

A jubileumi év intézménye a Leviticus 25-ben jelenik meg, ahol a 49. év után a 50. év egy különleges „újrakezdés” éve: szabadság, visszatérés az örökséghez, új rend. Ez a minta egyes értelmezések szerint a teremtés „hetedik napjára” is alkalmazható. Bibliailag feltételezhető, hogy a hetedik teremtési nap 7000 évből áll, hétszer 1000-éves napból. Ebből az utolsó 1000 év a Jelenések könyvében említett messiási királyság (a szombat), ami az utolsó időkkel kezdődik. Ebben a keretben elképzelhető, hogy: a hetedik teremtési nap első 49 éve a teremtői „nyugalom” időszaka volt, és a 50. év, a „jubileumi év” jelképesen egy új kezdetet hozott: Ádám megformálását, vagyis az első igazán istenképű ember megjelenését.
Ez a gondolatmenet nem bizonyítható, de szépen illeszkedik a bibliai időszemlélet ritmusába, és összhangban van Jézus kijelentésével is: „Az Atya mindmáig munkálkodik.” (János 5:17)
Ez azért is érdekes, mert egyes bibliai kronológiák Ádám teremtését i.e. 4026-ra teszik, csak a bibliai krónikák szerint, amit itt most nem részletezek. Ez a számolás a klasszikus bibliai kronológia egyik legismertebb és legkövetkezetesebb számítása a konzervatív bibliatudományban (ellentétben a rabbinikussal i.e. 3761, Seder Olam Rabbah, ami több helyen rövidít és i.sz. 2-3. században alakult ki).
Viszont tudni kell, hogy a bibliai korszámítás eltérhet a történelmi korszámítástól, de ez az eltérés nem lehet nagyon nagy (gondolok itt a sumér kultúrára).
Mindez pedig azt jelenti, hogy a biblia időszámítás szerint már beléptünk az Úr napjába, az utolsó időkbe, amiről a Jelenések beszél. Az utolsó idők kezdetén állunk. Hiszen a bibliai események meghatározásához fontos a biblia időket figyelembe venni, mert a próféciák ez szerint történnek, nem a történelmi idő szerint. (6000 + 49 - 4026 = 2023)

Kapcsolódó cikk: A Jelenések hét csillaga

A cikkben bemutatott nézőpont nem dogma, és nem állítom, hogy bizonyosan igaz. Csupán azt kívánom jelezni, hogy a bibliai szöveggel összhangban áll, és egy lehetséges, logikusan felépített és jól védhető értelmezési keretet kínál.

2026.03.19, Tungli János (c)